Belső kisugárzás - egy hétköznapi szekreter átalakulása

Sokan mondják, hogy csak a belső számít.....Na de azért valljuk be, a külsőt sem lehet figyelmen kívül hagyni!!

Vagyok így ezzel én is...amikor ezt a szekretert nézegetem.... :)

Hogyan is jutottunk el idáig? Ha velem tartasz, elmesélem!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy snassz, jelentéktelen - semmi extra - tölgy szekreter...Tengette életét, unottan, nem igazán volt társasága....

Míg egy szép napon találkoztunk mi ketten...és eldöntöttük, hogy változni szeretne, de NAGYOT!

(Bár bevallom ő eléggé határozott jellem, így kitartóan erősködött az új kinézete mellett....)

Kis tanakodás után meg is lett, hogy mivé varázsoljuk át Őt:

Alapos tisztítás után javítottam a kulcscimkéjét, mivel az egyik csavar eltört benne...KÉSZ!

Hamar az izgalmas részhez értünk...imádom, amikor ez jön :)

Kívülre Annie Sloan Graphit árnyalatát vittem fel két rétegben....

Belülre az Emperor's silk-re esett a választás (2rtg), hogy dögös legyen :)

Szándékosan nem festettem be mindent belül, mivel szerettem volna meghagyni a szekreterből egy kis eredetit, egy csipetnyit az igazi valójából... (Szó sincs arról, hogy macerás az ilyen kis lukakba megforgatni az ecsetet, vagy mini hengerrel szórakozni órákat!!! :D)

Hirtelen delet ütött az óra, így megettük a hamuban sült pogácsát, meg egy jó adag erős kapszulás kávé is járt mellé...

És akkor súgott valamit nekem a szekreter....ő ennél több, neki ez még nem elég!!!

Így került fel az ajtólap belső felületére ez a fél mandala (stencilsablon), és a centrum, - amit a két kis fiókgomb szimbolizál - így lettek pirosak. (Utólag belegondolva, azt hiszem, hogy a kávé súgott, de nem akarom az illúziót megtépázni!)

Zárásként clear waxot használtam, ami valódi életre keltette, szinte feltüzelte a piros színt!!!!

Éééssss, ami még a kedvencem: mivel mégis csak íróasztal a kicsike, nem is illene hozzá jobb minta az ajtóra, mint egy kézírás...méghozzá bronz wax-szal, amit a sablon rögzítése után az ujjammal hordtam fel!

Aztán hirtelen este lett, csináltam még pár fotót róla, végül mindenki nyugovóra tért.

Én vidáman aludtam el, mert ismét alkothattam, a szekreter meg nem tudom, hogy szokott-e aludni, de szerintem ő is örül, mert egy nem hétköznapi külsőt kapott...

Minden jó, ha vége jó!

Click here to edit...